Pénteken 18 órától nagyon fontos mérkőzés elé néz a DEAC kosárlabdacsapata. Berényi Sándor együttese egy győzelemmel újra csatlakozhat a tabella első feléhez, ami nagy lépés lehet a Magyar Kupa részvételt illetően. Ennek apropóján összehasonlítottuk a két együttest néhány lényeges statisztikai mutatóban, és megnéztük várhatóan kik fognak egymással farkasszemet nézni a pályán.

Statisztika

A DEAC 4-5-ös mérleggel a 11., a ZTE 6-3-al a negyedik. Mindkét csapat elsősorban hazai pályán nyújt stabil teljesítményt, a debreceniek a Jászberény elleni fájó vereségen kívül legyőzték a Körmendet, a Szombathelyet, TF-et és a Kaposvárt is. A vendégek is négy sikert arattak már odahaza, egyedül a listavezető Szolnoki Olajjal szemben maradtak alul. A két fél közötti különbség eddig az idegenbeli szereplésben van, a hajdúságiak még nyeretlenek otthonuktól távol, míg a zalaiak a fővárosban (TF) és a legutóbb Sopronban is nyerni tudtak.

A támadásokkal egyik csapatnak sincs gondja, a DEAC 79.7 pontja az ötödik legtöbb a mezőnyben, a ZTE 79.1-el a hetedik. A nagy különbség a védő oldalon van, a zalaiak 77.6 kapott pontja a középmezőnyben van, míg a DEAC-nál (83.1) csak a sereghajtó TF kap több kosarat. A főbb statisztikai mutatókban érdekes módon a cívisvárosiak a jobbak, több, mint két lepattanóval szednek többet a zalaiaknál mérkőzésenként (38-35,5), több labdát szereznek (7-5,5), több gólpasszt is osztanak ki (17,5-15,5) és az eladott labdákkal is jobban állnak (11-12,5). A dobószázalék ugyanakkor a vendégek mellett szól, főleg a palánk alatt dolgoznak pontosabban Szabó Zsolték (50%-57%), középtávolról és a hárompontos vonalon túlról ugyanakkor nincs jelentős különbség. Bár jóval többször állhatnak a büntetővonalra a cívisvárosiak (180-149), Bence Tamás tanítványai pontosabban céloznak (73%-79%), így ebben sincs nagy eltérés.

Párharcok:

Henry Dugat – Dustin Ware

Nagyon érdekes párharc lesz az övék, hiszen a két rutinos irányító nagyban meghatározza a csapata játékát. Mindketten képesek labdával és labdanélküli mozgásokból is helyzetet teremteni saját maguknak, de társaikat is előszeretettel szolgálják ki. Ware jóval „labdaigényesebb”, de így is kifejezetten jó százalékkal dolgozik, nem véletlenül a bajnokság második legjobb dobója. Ez a párharc lehet a mérkőzés egyik kulcsa, ám az sem lenne meglepő, ha a mérkőzés jelentős szakaszában nem egymást fognák.

Jahenns Manigat – Bernard Thompson

Közös bennük, hogy kicsit a hátvédtársuk „árnyékában élnek”, s bár kvalitásaik alapján mindketten képesek lennének vezér szerepre, ez egyelőre csak időszakosan sikerül nekik. A dobószázalékuk hagy némi kívánni valót maga után, de kettejük közül érezhetően a DEAC kettese a jobb dobó, Thompson pedig atletikusságával, és gyorsindításos kosaraival emelkedik ki. Mindketten kifejezetten jó védők.

Milos Boriszov – Dymitro Gliebov

A bajnokság eddigi MVP-je, a ZTE leggyengébb légiósával szemben, ez a párharc első ránézésre elég egyoldalú. Boriszov a legtöbb pontot szerezte eddig az NBI-ben, a VAL pontokban is ő áll a legjobban, ráadásul közel 8 lepattanójával a csapat legjobbja ebben a mutatóban. Ugyanakkor veszélyes is ez a párosítás, ugyanis Gliebovnak nem sok szerep jut támadásban, így kis túlzással semmi másra nem kell koncentrálnia, mint a montenegrói kikapcsolására. Fizikálisan biztosan fel tudja majd venni vele a versenyt, kérdés, hogy meddig bírja majd személyi hibákkal, ugyanis másnak nem sok esélye van Milossal szemben. A magas embereket kívülről veri meg rendszeresen, míg a legkisebb fizikai különbséget a gyűrű alól bünteti meg azonnal.

Ivosev Tamás - Szabó Zsolt

A két egykori magyar válogatott csatája ugyancsak fölöttébb érdekesnek mutatkozik. Szabó kiváló szezont fut, negyven százalék feletti triplázása miatt nem lehet üresen hagyni, így a társaknak is több helye van. Nem csak rutinja miatt vezére a csapatnak, de a fontos pillanatokban is rendre magára vállalja a dobásokat. Ivosev a 3x3-as kirándulás után kezd magára találni, de a tavalyi szezonban elért MVP címe bizonyítja, hogy még jóval több van benne. Látszik, hogy Boriszovval - az első három meccsük- alapján „halálos” párost alkothatnak a szezon második felében. Mindkét erőcsatár híres forrófejűségéről, nagy tétben ne fogadjunk rá, hogy nem lesz köztük kakaskodás.

Daniel Amigo – Andrij Agafonov

A DEAC eddig talán a centerposzton a legsebezhetőbb, és ez a ZTE ellen sem lesz másképp. Bár Amigo a legutóbbi meccseken már kezd belelendülni, és –főleg támadásban- egész szép dolgokat mutat, a rendszeres faultproblémáival gyakorlatilag önmaga legnagyobb ellensége. Agafonov talán az egész bajnokság legsokoldalúbb centere, félelmetes fizikai paraméterei mellett a sebessége és a technikai képzettsége is meg van. Amigo mellett Omenaka, Ivosev és Bognár is minden bizonnyal megpróbálkozhat majd a védésével, nagy kérdés lesz, hogy melyikük járhat majd sikerrel.

Cserék

Velkey János – Polyák László – Kósa Tamás – Bognár Kristóf – Godwin Omenaka

Papp Péter - Doktor Péter – Gulyás Milán - Durázi Krisztofer - Bagó Martin

A bajnokság legfiatalabb cserepadja a zalaiaké, ennek megfelelően elég hullámzó a teljesítményük. Bár a felkészülési mérkőzések alatt több kiemelkedő produkció is érkezett a ZTE fiataljaitól, a bajnokságra nem tudták állandósítani ezt. A lehetőséget rendre megkapják Bence Tamástól, négyen is tíz perc körül átlagolnak. A fiatalok érkezése gyakran alacsony szerkezetre való átállást is jelent, kérdés mire mennek majd a Boriszov-Ivosev párossal a palánk alatt. A DEAC legjobb hatodik embere egyértelműen Polyák László, de Godwin Omenaka is képes percek alatt rendet tenni a palánkok alatt. A Velkey-Bognár páros egyelőre még csak keresi tavalyi önmagát, de mindkettejüknek volt már kifejezetten jó mérkőzése idén, míg Kósa Tamás leginkább  Berényi Sándor védekező Jolly Jokereként funkcionál.